Mosoly-mese 2008 október
Regebege, az emberkislány ma ballábbal ébredt. Egész nap lógatta az orrát.
- Ühüm-bühüm, beh nehéz az életem... sóhajtozta....egyedül vagyok, unatkozom, bárcsak lenne legalább egy icuri-picuri házi-állatkám...
- Miáúúú...dörgölőzött hozzá rögvest Miák Macska... leszek neked házi-cicusod, ha te is akarod-rom-drommm....dorombolta kedvesen és kedveskedve...én egy szelíd cicus vagyok, de a tigris-mamához hasonlítok...
- Jaj, de jó, hát persze, hogy akarom-rom-romm! – szökkent szárba Regebege jókedve.
Miák Macska boldogan dirimbelt-dorombolt és a kislány karjaiba simult.
Pitypang, a virágkislány ma szintén ballábbal ébredt. Egész nap kornyadozott-fonnyadozott.
- Ehem-behem, szegény fejem...sóhajtozta...egyedül vagyok, unatkozom,
bárcsak lenne legalább egy inciri-pinciri házi-növénykém...
- Cincirinn...szegődött hozzá rögvest Cickafarka Gyógytea...leszek neked
- Cincirinn...szegődött hozzá rögvest Cickafarka Gyógytea...leszek neked
házi-füvecskéd, ha te is szeretnéd-néd-nééd...simult hozzá finoman és fényesen...
én egy hasznos növény vagyok, fehér virágommal hajbókolok, gyógyul tőlem
a hasfájás, eliszkol a megfázás, farkukra kötnek a kisegerek...
- Jaj, de jó, hát persze, hogy szeretném-rém-rémm! – repdesett örömében Pitypang
- Jaj, de jó, hát persze, hogy szeretném-rém-rémm! – repdesett örömében Pitypang
lelkülete.
Cickafarka Gyógytea megkereste a legelső kisegeret és mindketten a kislány karjaiba simultak.
Hírét vette mindennek Oroszlán, a négyszögletű kerekerdő hatalmas és jóságos Királya.
Magához parancsolta összes, szófogadó és szófogadatlan alattvalóit.
Özönlött udvarába a sok négylábú állat, a trónteremig meg sem álltak.
Ugyancsak simult-nyomult trónja elé a sok bokor, karcsú faág, meg a fűnek-fának hajbókoló sokszínű virág.
Nagy volt a fürgés-forgás, nyüzsgés-mozgás, sürgölődés-nyomulkodás.
Csak éppen Miák Macska nem akart a trón elé járulni. Hiába rángatta Regebege orránál fogva.
- Utálom a cickafarkú egereket! És nem érdekel a király!
Cickafarka Gyógytea sem akart a trón elé járulni. Hiába lökdöste-bögdöste hátulról Pitypang.
- Utálom a hunyászkodó, hiú cicákat! És nem akarom köszönteni a királyt!
- Utálom a hunyászkodó, hiú cicákat! És nem akarom köszönteni a királyt!
Haaaaaaaa
Heeeeeeeeeee
Hoooooooooooooo
Huuuuuuuuuuuuuuu
Mindezek hallatán zendült-böndült-bődült egy hatalmasat Oroszlán Király.
Összevonta szemöldökét.
Jobb kezében megpörgette az ország-almát. Bal kezében megforgatta a jogarát.
Hatalma hatalmas CSODÁT hozott.
Határozottan megdöbbentette és szófogadóvá tette Regebege házi-állatkáját és Pitypang
házi-növénykéjét. Azóta is mosolygósan, békességben-boldogságban élnek mind a négyen, a négyszögletű kerekerdő kellős közepében.Akárcsak valamikor régen a régiek – a Biblia szerint – a paradicsomban.
Megjelent a Vasárnap címü hetilapban
Írta: László Bakk Anikó
Rajz: Szabó Zelmira