Edélyi Gazda
Korai reneszánsz kertek Mátyás király idejében
Nagyon szép könyvet juttatott el hozzám László Bakk Anikó, melynek címe Szép és kies kertek, szerzője pedig Harag Ágnes. Rendkívül tanulságos és élménydús olvasmány volt számomra, úgy döntöttem a reneszánsz évre való tekintettel megosztom tanulságait olvasóinkkal.
Először is azt tisztázom, miért reneszánsz év az idei. A történetíró krónikások szerint 550 évvel ezelőtt 1458-ban koronázták Mátyást, a még zsenge ifjút Magyarország királyává. Ennek tiszteletére az idei év a reneszánsz rendezvények egész sorát hozta számunkra. Mielőtt még a reneszánsz kert ismertetésére térnék, tisztáznom kell néhány kérdést. A reneszánsz a megújhodás, a humanizmus kora a sötétközépkort váltotta fel. A reneszánsz időszakban az ember, az egyén került a figyelem központjába és számos maradandó alkotást hozott a művészetek, az irodalom, a tudomány terén, de nem utolsósorban az építészetben és a hozzá szorosan kapcsolódó kertkultúrában is.A reneszánsz bölcsője az egykori Itália városállamai közül Firenze, ahol a gazdag polgárság és elsősorban a Mediciek (Casimo, Pietro, Lorenzo) felkarolták a haladó eszméket, és maradandó alkotásokat hoztak létre.
Itt került felszínre a középkoritól eltérő, a táj és az ember viszonyát átfogalmazó gondolkodás és életérzés.
A kert a legközvetlenebb kifejezője az ember és természet kapcsolatának minden korban. A legelső reneszánsz kertek éppen a Mediciek kertjei, és egyben az új eszme hordozóinak találkahelyei.
Ha összehasonlítjuk a középkor kertjeit a reneszánsz kertekkel, megállapíthatjuk, hogy míg az előbbiek kapcsolat nélküli rendszert alkotnak, az utóbbiak rendezettek, jól megtervezettek.
Addig, amíg a középkori szerzetes mozgalom a kolostor kertekben, a humanizmus a villakertekben születik meg.
A középkori kolostorkertek a fizikai munka és a meditáció szinterei.
A középkor várkertjeit, ligetkertjeit, vadászkertjeit gyümölcskert váltja fel, a reneszánsz kertek, melyek sokkal emberibbek, egyénre szabottak. A reneszánsz kertekben sok a cserepes dísznövény, a vágott sövény, az út, a művészi alkotás (kút, szobor) stb. A ház előtti gyepes rész a kúttal elengedhetetlen része a reneszánsz kertnek. Ha jól meggondoljuk, ezek egyes elemeit a kertkultúra mind a mai napig megőrizte és gyümölcsözteti.
A 15. században kialakult korai reneszánsz kertek igen sokfélék: pihenőkert, díszkert, mulatókert, szoborkert, iskolakert. Ekkor jönnek létre az első botanikus kertek, pl. 1545-ben Itáliának egy másik városállamában Padovában. Itt a kozmikus hatások szerint, geometrikus szerkezetbe ültetik a növényeket. A tanítókertben a növényritkaságok is helyet kapnak. A növényritkaságok gyűjtése és ajándékozása az állatokéhoz hasonlóan státusszimbólummá válik.
Az új eszmékhez híven a kert a testi és lelki felüdülés, az egészség megőrzésének és a gyógyulásnak a színtere. Mind olyan megfogalmazások ezek, amik a mai napig sem veszítették el aktualitásukat, sőt manapság igazabbak, mint bármikor.
Az itáliai reneszánsz kertek valós és képzelt leírását az olasz Alberti könyvében találjuk meg. Alberti a kert köré kőkerítést javasol, hogy a szemtelen emberek arcátlanságát kizárja.
A reneszánsz kertekben a kerítés mellé vagy helyett rózsát, gránátalmát, mogyorót ültettek vegyesen. Az itáliai reneszánsz kertek kialakulásával párhuzamosan, éppen Mátyás király uralkodása alatt, Magyarországon is létrejöttek az első korai reneszánsz kertek.
Ezek kialakulására természetesen hatottak az itáliai reneszánsz eszmék, de sok esetben Mátyás túltett azokon. Azt is ki kell emeljük, hogy míg az olasz reneszánsz kerteket gazdag polgárok hozták létre, addig Magyarországon maga az uralkodó tekintette szívügyének a kertek kialakítását.
Ezek az olasz Alberti eszméjét követve, palota, kastély kertek, városi és vidéki villakertek üdülő és vadaskertek voltak.
Mielőtt ezekről írnék, a sokoldalú Mátyás király (1443–1490) természetét, jellemének tulajdonságait foglalom össze röviden. Mátyás az igazságos, ezt róla mindenki tudja, de emellett Mátyás példás politikus, hadvezér, államfő, aki bölcs, jártas a művészetben és a tudományban is. A reneszánsz ember, az ideális uralkodó megtestesítője.
A növényismeret, a botanika tudományának kibontakozása is ebben az időszakban kezdődik és a 16. században teljesedik ki.
Ezt megelőzően a népi gyógyfüves gyógyítás és a szerzetesi kolostorokban termesztett gyógynövények ismeretét, a virágvizek használatán alapult recepteket a füves emberek és füves asszonyok őrizték és adták át generációról generációra, de ebben az erdélyi nagyasszonyoknak is nagy szerepe volt. A 15. században hazánkban is divatja volt a különleges növények gyűjtésének. Mátyás második felesége, az olasz származású Beatrix máig is fennmaradt levelében köszöni meg nővérének, Eleonóra hercegnőnek a kapott ajándékot. E levélből kitűnik zöldség és fűszernövényeket és ezek magvait, valamint egyéb szaporító anyagot küldött Eleonóra a húgának. A sógornőjétől kapott vöröshagymákat Mátyás király a kincstárban őrizte tavaszig, és innen ültették ki a kertbe.
A reneszánsz virágkultusza az ókori hagyományokat követte, a paloták termeit és az asztalokat vágott virággal is díszítették. Ünnepek alkalmával virág és gyümölcskoszorúk készültek, a művészek ötvös munkái díszítésére használták fel a virágokat.
A reneszánsz kerteket feloszthatjuk világi és egyházi kertekre. A világi kertek közül csak azokat vázoljuk fel, ami Mátyás király birtokaihoz tartozott, különös tekintettel a Budai várra, az egyházi keretek részletezésétől eltekintünk.
A palota és villakertek nagy része a Duna mentén, másik részük a Bécsbe vezető szárazföldi út mentén helyezkedtek el.
A Duna a fő közlekedési útvonal. Mátyás pompás lakóhajót építtetett, ezen vitorlázott, kereste fel királyi birtokait, ezen járta az országot.
A király fő tartózkodási helye a Budai vár volt, onnan irányította birodalmát. Ugyanakkor pompás nyaralóvillákat létesített Pesten, Óbudán, Csepelen, Budanyéken, mindeniket kert vette körül, ide vonult vissza 1-1 napra az uralkodó család.
A harmadik típusú reneszánsz kert a vidéki villa. Nyaralóvillaként Visegrád szolgált, Bécs és Buda között Tata volt a kedvelt megállóhely, ez nemcsak nyaralóvilla, hanem vadászkastély is volt egyben.
Bécset elfoglalva, ott is reneszánsz udvart, kertet teremtett, ahol a király uralkodásának utolsó éveiben többször megfordult, itt érte korai váratlan halála is.
Ezután pedig a reneszánsz kertekről írunk, valamennyi királyi palotát kertek rendszere vett körül. Mátyás kertterveit a firenzei származású Chimenti Camicia készítette.
A Budai vár részletes leírásától eltekintünk, annyit azért tisztázunk, hogy a régi romos várat építtette újjá Mátyás, mely magán viselte a reneszánsz építkezés jellegzetességeit. Érdekességként említjük meg, hogy Mátyás bronzból készült Herkules-szobrot állíttatott tragikus sorsú bátyja, Hunyadi László emlékére, akit a palota Előudvarának terén végeztek ki. Ez volt az első mitológiai tárgyú kültéri szobor Európában, Itáliában is csak később emeltek hasonló szobrokat.
A reneszánsz kertek Mátyás udvarában is több funkciót láttak el: egyrészt a társadalmi események, másrészt az egyéni visszavonulás és elmélkedés szinterei voltak, de igen nagyra becsült művészi alkotások is helyet kaptak bennük. A márvány kúttal a medencék díszítő elemei, a szobrok mind-mind magukon viselték a reneszánsz jegyeket, egy új fajta kertépítő világnézetét és gondolkodás módját.
Az előudvarból a száraz árkon lévő hídon lehetett átjutni, a hidat két meztelen férfi szobra őrizte, e téren is Buda megelőzte Firenzét.
A Budai palotakert több kert részletből állt. A fogadókert a palota népei előtt nyitott, itt fogadja a király a vendégeit. A Mátyás udvar volt a második, ez már valódi reneszánsz jegyeket hordoz magában. A királyi kertnek ez a része nem látogatható szabadon, a király ott étkezik, olvas, pihen, regenerálódik.
A palotához a függőkertek sora tartozott a sétálófolyosóról a budai kertekre lehet látni, így kapcsolódott a benti tér a kintivel.
A várból lépcsőkön lehetett lemenni a két részből álló nyugati kertbe, melyet magas fal vett körül. Mivel a Budai rész meglehetősen lejtős terület, teraszokat képeztek ki, magas támfalak igénybevételével. A támfalak tetején sétáló folyosók (xyxtusok) húzódtak. Egyik szintről a másikra lépcsőn lehetett közlekedni.
A kert belsejében is voltak lugasok, pavilonok, a fából, kőből, növényből épített kerti házakat gazdagon díszítették. A kertet kővel burkolt utak osztották fel, ami főleg puszpáng (bukszus) szegélyezett. A pompásan megszerkesztett reneszánsz kertekből nem hiányzott a számtalan kút, szökőkút. A Budai palota kert szökőkútjainak némelyikéből ünnepségek alkalmából bor folyt alá.
A növényvilágban a hazai dominált, de számos külföldi, egzotikus növényfaj is helyet kapott. Ezerféle virág pompázott, a zsenge majoránnától az illatos vörös és fehér rózsáig. A leírások hársfasort is említenek, hogy pontosan hol ontották a hársak bódító illatukat nem lehet behatárolni. Sajnos, Kolozsváron a Fürdő utcai hársak jórészét avatatlan kezek letarolták, pedig virágzáskor gyógykezelést jelentett a környékén lakóknak és az arra sétálóknak.
Mindenik reneszánsz kerthez fürdők, fürdőházak, napozóházak is tartoztak. A fürdőben illatos olajokat, virágvizeket, gyógynövénykivonatokat használtak. A Budai vár északi részén voltak a fürdők.
Amint azt tudjuk, kert öntözés nélkül nem létezik, de a vízre szükség volt az ember és az állat számára egyaránt, és a pazar fürdőrendszer működtetésére.
A Budai várnak igen érdekes volt a vízellátása. Részben a Dunából szállították a vizet egy magas műszaki fejlettséget és tudást feltételező szállító rendszeren: vízemelő gépekkel, vödrös vízikerekekkel működtetett szivattyúval ólomcsöveken keresztül nyomták fel a palota udvaraiba lévő kutakba, szökőkutakba, a Cisterna Regiaba. Ez utóbbi a sziklába vájt víztárolási rendszer volt, 170 ciszternát számlált.
Ezen kívül minden csapadékot összegyűjtöttek, szűrés után ugyancsak a csiszternákba vezettek. Ezek túlfolyásának vizét a nyugati dombon lévő kertek itták fel. Ugyanakkor a hegyi források, patakok vizét is a várba vezették, többek között a vár lábánál levő halastavakat táplálta. Még ezen felül állatokkal is hordták a vizet a várba. Amint láttuk, elődeink jóllehet kevesebben voltak, tudtak gazdálkodni a vízzel és az anyagi javakkal, hiszen Magyarország borral, mézzel folyó Kánaánnak számított abban az időben. Jó volna tőlük tanulni és a munkáskéz és a szürkeállomány értékét újra felértékelni és jobban megbecsülni.
A ligetkertek, vadászkertek nemcsak a szórakozás szinterei, hanem jelentős élelmiszerforrásul is szolgáltak.
A palotához is tartoztak vadaskertek, ezeket úgy alakították ki, hogy a palotából, a villából vagy a kerti lakból rá lehessen látni, hogy meg lehessen figyelni a vadakat, és a mulatókertekhez is közel legyen. Mátyás rezidenciájához legközelebb eső majorság Budanyék, amely elsősorban vadaskertjeiről volt híres. A vadaskertekben természetes halastavak is voltak, melyet a vadállatok szomjuk oltására kerestek fel, ezen kívül számos mesterséges halastavat is létrehoztak. A másik vadaskertet Mátyás király Tatán alakította ki. A tatai birtok partjait is egy halastó mosta, amely nemcsak halban volt gazdag, de Mátyás 60 féle halból álló gyűjteményét is befogadta. Tatán is épített függőkertet Mátyás. Mindez a török háboruk martalékává vált. Szulejmán Tatát kiürítette és megparancsolta, hogy gyújtsák fel.
Visegrád a királyi nyaralóvilla pompás fekvését, paradicsomi kertjeit sokan megénekelték. Függőkertek, bennük kutak, melyeket – akárcsak a Budai várban – vörös márvány ékesített. A visegrádi palota és kert a krónikások szerint felülmúlja Lukullus villáját is.
A virágok közül az illatos violát emelik ki a korabeli leírások.
Komáromban, Pozsonyba, Bécsben (1485) mind-mind palotát épített Mátyás és kertek sokaságát hozta létre.
A reneszánsz kőfaragás kedvelt növényi motívumai a naspolya, a körte, a makk, a mákfej, mogyoró, dió, gránátalma, mandula, kalászok, levelek.
A királyné nászajándékként kapta Buda környékén Csepel, Tököly, Szentmárton, Keve településeket. Ez ligetben, vadban, gyümölcsben, szőlőben igen gazdag vidék. Óbuda is a királyné Duna menti kertje volt, ahol olasz mestereivel jelentősebb építkezést folytatott.
Mátyás birodalmának nagyságáról Heltai Gáspár Krónika a magyarok dolgairól, 1575-ben Kolozsvárott megjelent írásából szerezhetünk némi fogalmat, és ezután idézem a krónikaíró szavait – Oly nagy vala Mátyás király birodalma, hogy dél felől az Olasz tenger, északra a Lengyel tenger, napkelet fele a Pantus tenger, napnyugat fele a svábok országa határolja.
Mátyás halálával a birodalom meginog, majd a külső támadások miatt három részre szakad. Sajnos, az örökös háborúskodás nagyon sok Mátyás korabeli emléket sodort el a föld színéről.
Éppen ezért Mátyás korának kiértékelésekor elsősorban a külföldi leírásokra, a később élt emberek szóhagyományaira és nem utolsó sorban a feltételezésekre vagyunk utalva.
Ezért is nagy érték Herceg Ágnes könyve, aki rengeteg adatot gyűjtött össze a Mátyás korabeli építészeti remekekről, a kerteket is beleértve. Számomra hihetetlen Mátyás palotáinak, kertjeinek gazdagsága, sokszínűsége, mely rendkívüli ízlésről tanúskodik. Amint azt, Heltainál is láttuk, Magyarország nemcsak nagyhatalom, valóságos birodalom volt Mátyás ideje alatt, de rendkívül bőtermő, földjein mai szóval élve ökológiai gazdálkodást folytattak. Sok erdővel borított részén a vadállomány igen gazdag volt, halastavaiban pedig sokféle hal élt. Sok munkáskéz tartotta fenn a gazdaságot és a rendkívüli agy, amilyen a Mátyásé, álmodta meg azokat a pompás kerteket és palotákat, amit következetesen létre is hozott. Méltán nevezik Mátyás korát aranykornak. Nagy veszteség nemcsak számunkra, hanem az egyetemes emberi kultúra számára is, hogy ez a sok rendkívüli szépség nagyrészt elpusztult semmivé lett. Mit tehetünk mi a hálás utókor? Ismerjük meg Mátyás korát, beszéljünk, írjunk róla, hívjuk fel rá az utódok figyelmét, becsüljük meg és szeressük a természetet legalább úgy, ahogyan azt Mátyás király és a reneszánsz ember tette.
Dr. T. Veress Éva